Itt vagyTartalom / Kerek évforduló

Kerek évforduló


Beküldte Gódor András - Ekkor: 2024 January 27

Ha ötös számmal is -és nem nullával- végződik egy idő intervallum (születés, házasság, történelmi esemény), általában megemlékezünk róla.
A tízes számrendszer, -amiben számolunk a hétköznapi életben- már csak ilyen.
Ebből születnek aztán mítikus számok, mint pl a 3, vagy a 12, ezeknek többszörösei, amelyek nagyon beszédesek.
Gondoljunk csak a tizenkettőre.

Jézusnak tizenkét tanítványa volt (elsőre), tizenkét hónap van egy évben, a 144 a tizenkettő négyzete, ez is bibliai szám, a három az isteni személyek száma: Atya, Fiú, Szentlélek és sorolhatnám tovább, de ezt mindannyian tudjuk.

Így vagyunk a polgári életben is a számokkal. Fontos dátumok az életünkben. Mert fontos az emlékezés, az emlékezet tárgyai, a megtörtént dolgok, hiszen az ember emlékeiben és sokszor már emlékeiből él.

A számok nem hagyják elveszni a fontos eseményeket, történelmi győzelmeket, sikereket, kudarcokat, ünnepeket, ünnepléseket és nem hagyják elhomályosulni a kevésbé jó dolgokat sem, a kudarcokat, a tragédiákat, a betegségeket sem.

A megemlékezések mérföldkövek az ember életében. Olyan mint a vándornak az út melletti jelzőkövek. Ha elfárad ráül pihenni, ha unja már az út hosszát akkor reményt ad neki, már közelebb van a cél, ha tervezni kell akkor segítenek számba venni az események, a távolságok sorát.

A számok nem csak emlékeztetnek bennünket hanem ki is józanítanak. Hajlamos az ember ugyanis elfelejteni, hogy élete véges, hogy volt valamikor öröme és azt milyen jó felidézni, hogy vannak figyelmeztető jelek, nem minden arany ami fénylik -mondjuk a látszatdolgainkra- nem oda Buda -idézzük ha átmenetileg rosszabbra fordul a sorsunk és lesz még Budán kutyavásár -ha valakit meg akarunk finoman fenyegetni.

2024-es esztendő ugyan nem ötös számra végződik, és nem is nullára, mégis ünnepel, vagy inkább emlékezik a mi civil közösségünk a dányi Sebestyén Alapítvány.

Emlékezik arra, hogy 35 évvel ezelőtt, 1989-ben hogyan is történtek a dolgok.

Ekkor volt a rendszerváltás -vagy valamilyen váltás- ekkor voltunk fiatalabbak és vállalkoztunk, igen vállalkoztunk arra, hogy majd mi megfogjuk jó erősen az idő kerekét, a dolgok, események menetét és úgy lesz ezután ahogyan akarjuk. Vagyis jó. Jó lesz a világ, nem háborgatnak annyit bennünket és szabadabbak is leszünk, vagyis megszabadulunk a gondoktól, a nehézségektől, a szegénységtől, ahogyan elterjedt akkor a mondás: "akár még cukrászdát is nyithatunk Bécsben a Mária hilfer strasszén.

Hát a gondunk nem lett kevesebb, a jólétünk együtt járt rossz-léttel, a kerék is makacs volt, berozsdásodott talán, mert nem hagyta magát forgatni, a szabadságunkat is akadályozzák a gondjaink (és mások gondjai), cukrászdát pedig még Dányon sem nyitottunk nem, hogy a sógoroknál Bécsben.

Mi mégis jó szívvel emlékezünk az elmúlt 35 esztendőre. Mi, a dányi Sebestyén Alapítvány!

Miként is történt ez? Mármint a megelégedettségünk (viszonylagos persze) kezdete és folytatása.

1989 juliusában három napra Sárospatakra mentünk. Hatan.
A reformátusok ezen második rómájában (mert az első Debrecen) egy nagyszerű ember, teológia professzora a diófái alá hívta az embereket, akik a népfőiskolai mozgalomban szívesen tevékenykednének. Ez a "kerti parti" komoly dolog volt. Megelőzte ezt számos előadás, kultúrális rendezvény az előző két nap (és egy jó hangulatú borozás is a vár pincéjében, tokaji borokból, melyet a puttonyok számával minősítettek) és mi igazán gazdag lélekkel térhettünk haza.

Létre is hoztuk a dányi népfőiskolát amit katolikusnak neveztünk és a titulusát arról a történelmi személyiségről adtuk neki, aki maga is katolikus volt (lásd: Vallomások című írása, melyet Szent Ágostontól kölcsönzött) Dányban is járt életében egyszer, és a neve nem más mint a FEJEDELEM, azaz II Rákóczi Ferenc.

Aztán -most nem részletezendő okokból- a név változott, de az ideológia nem.

Az ideológiát Kerkai Jenő (eredtileg Czindler Jenő) jezsuita pap, (a szegedi szeminárium teológia tanára) népfőiskolájától kölcsönöztük és ennek szellemében dolgoztunk 35 éven át. Kerkai páter főiskolája a KALOT volt, ami rövidítése a Katolikus Agrárifjúsági Legények Országos Testülete elnevezésnek. Négyes jelszava mindig kisért, vagyis irányított bennünket.

Később Sebestyén népfőiskola lett a nevünk, majd néhány éve Sebestyén Alapítvány.

A későbbiekben részekben kívánom közölni a tisztelt olvasókkal az elmúlt 35 év történéseit, már ahogyan az emlékezet azt _és néhány dokumentum- megőrizte.

35 éves évfordulót ünneplünk. Ezt írásban is összefoglaljuk, egy rövid kiadvány keretében és más módon is emlékezünk erre az időre.

Kérlek benneteket kísérjétek figyelemmel és ha ezt teszitek igen nagy megtiszteltetésben részesítetek bennünket, mert minden ami történt nem magunkért, hanem Dány község népfőiskolás környezetben tevékenykedőkért és szélesebb körben az egész faluért történt.

Cimkék