Tudunk mi ilyenek is lenni

Ha fölfelé megy az ember a dombon, túrázás közben, sétát téve vagy bármely emelkedőt legyűrve, mindig lefelé néz. Lefelé kell néznie ugyanis, mert az ember anatómiai felépítése ezt a pózt teszi lehetővé. Egyszerű a képlet: felfelé mész, lefelé nézel. Ez egy emberi magyarázat: tényekből kiindulni és a következtetést levonni.

A Gudra hegy nem tudod hol van úgy-e kedves barátom. Ne bánkódj, én is csak szombaton tudtam meg azon a kellemes úton amit megtettünk talán harmincan a máriabesnyői temetőben pihenő Teleki Pál miniszterelnök sírjától indulva és ugyanerre a helyre mintegy három óra múlva visszatérve.

Ez a körtúra Teleki Pál Egyesület szellemi terméke a Gödöllői Dombságnak a Gudra hegy környéki részére tervezett útvonalán. Egy szellemi-fizikai jelenlét a természetben, ahol megvalósul mindaz ami vágyaid között szerepel, míg egyedül lehetsz, hogy átadhatod magadat azoknak az erőforrásoknak amelyekből hosszú ideig táplálkozhatsz.

A Gödöllői Dombság szűkebb otthonunk, hazánk, szülőföldünk része, édes jelenléte az életünknek, bátor kiállása harcainknak, belesímuló egykedvű olykor lemondásainknak, meghasonlásainknak, viruló tavasza ifjúkorunknak, tüzes napja erőinknek és melengető sugara a naplementénknek. Maga az élet!

Fölfelé megyünk, lefelé nézünk. Az égbe kívánkozunk de nem látjuk az odavezető utat. A céljainkig kapaszkodunk de elfelejtettük közben mi is a célunk.
A Dombság a mi életünk. Tervezett, vágyott és elfelejtett ideák sajátos egysége, borus reggeleink és esős napjaink hozta belénk fészkelődött pesszimizmusa.
Soha nem múló szeretettségünk hajnala és erős fény-árnyék kísérte kontrasztja, a tettek, akaratok és cselekvések impulzusa, csupa derű és erő, kisugárzás és a fények ölelése.

Kapaszkodunk fölfelé és lefelé nézünk.

Nehéz az út? -úgy-e Andris- szólítom meg ezt a vén harcost akivel sokezer kilómétert mentem már és talán a végére is érünk lassan az útnak.

Nehéz- mondja szokásos bőbeszédűségét meg nem hazudtolva- hogyne lenne nehéz, már négy éve, a Covid óta csak ülünk egy helyben, gubbasztunk mint akinek ezért fizetnek.

Elszoktunk az úttól, az apostolok lova is lustul, nyekeregnek a forgók, rozsdásak a gömbcsuklók -hát már hogyne lenne nehéz ez az út -dörmögi vádlón magának is nekem is.

De ki nem hagytuk volna ennek ellenére sem ezt az utat.

Mert ez az út a mi felajánlásunk!
Ez a mi sajátságos küzdelmünk, küzdésünk az elemekkel, fáradt lábbal, összeszűkült tüdővel, de nagy akarattal vállalt útunk.

A vállalásunk a Szentatya mostani apostoli látogatásának szól. Felajánlás ezért az emberért, a pápáért, az Úr földi helytartójáért, aki a szívében hordoz mindannyiunkat, mindenkit az ő szeretett Egyházát.
Felajánlás magyarságunkért, nemzetünkért, a mi bűneinkért és emberi mulasztásainkért, tévedéseinkért, hogy teremtődjön meg bennünk a nemzeti egység, körülöttünk a szólamok helyett a kiáltó igazság, hazudozásinkért a vád, essünk térdre penitenciát mondva mint profán módon mondta ezt a költő: békíts ki magammal s magaddal mert Te vagy a Béke.

Elhoztad három napra a békét közénk Ferenc pápa! Látod, tudunk mi ilyenek is lenni. Egymással szeretetben élni és egymást tisztelni.

Hagyd hát egy kicsit itt nekünk a szívedet, a szereteted lángját melyben Krisztus lobog felénk és ha elhoztad, hagyd itt végre a mi Urunkat is, hogy jöjjön el az ő országa miközénk, miként kérjük minden nap az Ő imájában.

Látod jók is tudunk lenni. Hívők és nem hívők egyaránt.

Béketeremtő ember vagy Ferenc pápa.

Tudjuk, mi mindenre elég a három nap.

Három napig voltál nálunk és szeretetben éltünk.

Három nap a sírban és Megváltásunk beteljesedett.

Három nap a kereszt útja és a szenvedés kivirágzott.

Tudunk mi ilyenek is lenni Szentatya! Látni a másik emberben a testvért , a felebarátot, feledni három napra az ellentéteket és a szívekben dúló háborút.

Hagyd itt Ferenc pápa a te tanításodat, Krisztus általad megfogalmazott üzeneteit és mi boldogok leszünk.

És ezt követően majd fölfelé nézünk mert fölfelé kapaszkodunk. Az ég felé.
Fölfelé nézünk ha fölfelé tartunk, fölfelé nézünk ha lefelé megyünk, téged követ a mi tekintetünk mint amikor fölfelé néztünk a kék egekbe, hogy azúrkék színű gépmadár visz téged a világ központjába, a Vatikánba.

Fölfelé nézünk, fölfelé tartunk, de oldalra is pillantunk, senki le ne maradjon közülünk mert együtt szép nézni nem csak a Gudra hegy szelíd lankáit hanem a Te utadat és tanításaidat is, Isten első földi szolgája, a magyarok barátja, Jézus Társasága-beli Ferenc .