Tantárgyak

Olvasom, hallom a hírekben, hogy a biológia, kémia, fizika (és talán a földrajz) tantárgyakat megszűntetik.
Nem lesz biológia óra, fizika óra stb, stb, hanem lesz helyette ugynevezett integrált tantárgy, amelyekbe ezeket az önálló tudomámyágakat összevonják.

Nem vitás, hogy a természet egységes egész, a tudomány ennek az egésznek részterületeivel foglalkozik és alakulnak így ki a különféle tudományágak.

Lehetne is üdvözölni talán az ilyen törekvést, vagyis egy közös természettudományi tantárgy létrehozását, hogy elkerüljük a felesleges ismétlést, hogy ugyanazt az ismeretet amit az egyik órán megtanulunk, egy másik órán már ne hozzuk elő, mert ez időrablás, továbbá biztosítjuk az integrációval, vagy tantárgyi koncentrációval, hogy a természetben jelen lévő komplexicitás az emberi tudatban is ilyenféle képen rögzül. Ha ez a változtatás megvalósítható lenne.
Ebben az esetben, ennek a komplex, az összes természettudománybeli ismeretet tartalmazó óraszámnak közel olyan nagyságrendet kellene biztosítani az iskolában, mint külön-külön mindegyik összegének.

Amikor én még tanítottam, heti két óra volt az 5 - 8 osztályban biológia (legfeljebb nem így nevezték), két óra földrajz.
Hatodik osztálytól két óra fizika hetenként és két óra kémia, de ez csak a 7. és 8. évfolyamon.

A természettudományi tantárgyak úgy látszik mostoha gyermekei az oktatásirányitó rendszernek. Nézzünk utána és látjuk, hogy így igaz.

Most egy újabb pofont kap a természettudományokra való oktatás azzal, hogy ha tovább csökkentik az óraszámokat burkolt formában, -mert mi más lenne a célja a változtatásnak,- hogy indirekt módon tovább csökkentsük a gyermekek természettudományos ismereteit és mindazokat a pszichés struktúrákat (képződményeket) amelyeket a természettudományos tárgyak tanulása révén alakul ki a gyermekben.

Olyan apróságot már nem is kérdezek, hogy hol van ma az iskolákban az a tanár, aki mindannak a tudásbéli képességnek, ismeretnek birtokában van amit a komplexicitás elve megkövetel, mert e nélkül ki mer a tanulók elé lépni.
Sehol sincs ilyen tanár, ilyet nem képeztek a tanárképzők.

Egészséges szellemű, kiegyensúlyozott tudással rendelkező, a természetben eligazodni képes, a titkok irányába nyitott, a csodák megfejtésére kész, kutató gondolkodású, ok-okozati meglátásra kellő logikával bíró, szépség, erő, belső hang és élet-adta sugallat minden megnyilvánulását befogadó, és a Teremtő rend útjára lépni kész gyermekeket és ifjakat kell nevelnünk!

A helyes, igaz és jó szellemű természethez közeli, abban élő oktatás, ehhez segít bennünket. És mondják meg, kell-e ennél több?

Az Isten a világ rendjébe építette és a természet szépségébe rejtette el az ő ajándékát nekünk.

Ne ide vezessük tanulóinkat, az ifjakat?
Ne ide, hanem az ész-bontó birodalmának szolgálatára tanítsuk őket?

Bűnt sokféleképpen lehet elkövetni.
Legnagyobb bűn az ártatlanok megrontása!

Legnagyobb bűn a nem csereszabatos kínálat.
Ha valamit elveszünk, akkor cserébe adni is kell valami, ennek megfelelő értéket.

Biológia magyarul az élet tudománya. Ha elvesszük, mit adunk érte?
A fizika, kémia, (bizonyos tekintetben a földrajz is) az élet megismerésére tanít bennünket.
Az anyag mozgására, a törvényszerűségre, arra a titokra, amelyet látunk, sejtünk, feltételezünk és amely titkoknak megfejtése az Alkotóig a Teremtőig vezet bennünket.

Tudom van más is, mint a természettudomány. Nem vagyok szűkkeblű ebben az irányban sem.
Tudom! De mi ez a más?

Tudom azt is, belátom, hogy a tantárgyi struktúráknak is változni kell, ha az élet úgy diktálja?

De ha változtatni kell, ha változtatni szükséges, akkor érvényesüljön itt is a szubszidiaritás. Döntsenek azok, akiket a döntés egészen a lelkükig érint, és ne döntsön (soha) felettünk az önző emberi érdek.

Dány 2018 augusztsus 30.