Itt vagyTartalom / A Szövetség

A Szövetség

  • user warning: Table './d6_danyikronika/node_counter' is marked as crashed and should be repaired query: SELECT totalcount FROM node_counter WHERE nid=12266 in /data/web/d6_danyikronika/modules/dashplayer/dashplayer.module on line 184.
  • user warning: Table './d6_danyikronika/node_counter' is marked as crashed and should be repaired query: SELECT totalcount FROM node_counter WHERE nid=10800 in /data/web/d6_danyikronika/modules/dashplayer/dashplayer.module on line 184.

Beküldte Gódor András - Ekkor: 2017 May 20

Azt is írhattam volna, hogy az Unió. Mert latin szóval a szövetség, az egyesülés unió. /Lásd 1848 szabadságharcának 12-ik pontja: "Unió Erdéllyel".

Amikor befejeződött a második világháború, Európa népei, országai, kivétel nélkül, akár a győztes, akár a vesztes oldalon voltak, rendkívül rossz állapotba kerültek.

Az öreg kontinens, Európa elveszíteni látszott korábbi világhatalmi vezető szerepét a világ gazdaságában és politikai életében. Ez egy kilátástalan helyzetnek látszott, mígnem a világ volt politikusainak egyik legjobbja, legokosabb államférfija az angol miniszterelnök, Winston Churchill azt nem mondta, hogy ennek a helyzetnek orvoslására, egyetlen út kínálkozik, mégpedig az Európai Egyesült Államok létrehozása.
Hangsúlyozom, hogy ez 1946-ban volt.

Európa keleti fele szovjet érdekeltségbe került, már itt, az indulásnál kiesett a leendő szövetséget keresők köréből.

1951-ben, a német /NSZK/- francia megbékélést követően, Olaszország és a három BENELUX államok /belgák, hollandok és luxemburgiak/ létrehozták a Szén és Acél Közösségét, mely Montánunió néven vált ismertté.

Ezt követően 6 év múlva, 1957-ben a hat alapító állam az úgynevezett Római Szerződéssel megalakított az Európai Gazdasági Közösséget /EGK/, utat nyitva más csatlakozó államok államok felé.

A csatlakozó, szövetségbe lépő nemzeti közösségek közös intézményrendszert alakítottak ki, parlamentjeik jóváhagyásával. Túlléptek a gazdasági együttműködés keretein is, politikai szövetséget is alkottak és így 1967-ben határoztak az Európai Közösség /EK/ létrehozásáról.
Ezzel lehetővé tették Nyugat-Európa államainak egységesítését, sőt megteremtették egy egész Európára kiterjedő szövetség alapjait is.

A koronát erre a szövetségre az 1990-es évek tették fel, amikor is a manapság sokat emlegetett maastrichti szerződésben 1992-ben az Európai Közösség új nevet vett fel, a történelmi léptékű Európai Uniót.

Ebbe az unióba /szövetségbe/ lépett be tíz másik országgal együtt hazánk is 2004-ben.

Erre a vázlatos történelmi folyamatra csak azért emlékeztetek, hogy lássuk meg, amíg ide jutottunk, a mai napra, milyen bonyolult lépéseken át vezetett az út. És ezekben a lépésekben, kivéve 1992-től számított időszakot a mi országunk csak távolról és kívülről szemlélő volt. És esetleg titkos várakozó is egy jobb létre áhítozó, hogy végra országunk is Európa elitjébe tartozzon.
/Találóan mondta miniszterelnökünk néhány éve, hogy lehet az olaj Keletről jön, de a kultúra Nyugatról/.

Európa túllendült a második világháború okozta nehézségeken, nyugati felén gazdag polgárok élnek. A keleti felén nem annyira gazdagok, bár sóvárgunk erre.
Tizenhárom uniós tagsággal töltött esztendő sok változást hozott, sok eredményt de közte sok ellentétet is. Sőt viszályt, túlzott mértékű egyenlőtlenségeket is, mely morzsolja, kirolytozza a nemzeti együttélés szövetét.

Amit elmulasztott egész Európa, és mára szinte jóvátehetetlen bűnné vált az a népesség alakulásában ölt konfliktusokat gerjesztően testet.

Európa-szerte, legyen gazdag polgárokkal tömve az ország vagy szerényebben élőkkel, a gyermekáldás olyan szintű emelkedést nem tudott elérni, hogy egy házaspár /országos méretben/ reprodukálja saját magát. Ehhez átlagban két gyermekre lenne szükség. De nincs, csak 1,2 - 1,3. Ez így van hazánkban is. Magyarország népessége 8 millió alá csökken /már ma sem éri el a tíz milliót/ néhány évtizeden belül.

Ahol a gazdaság nagymértékben nőtt , szükség volt ennek fenntartásához kívülről jött munkaerőre, és ilyenek volt a nyugati országok kivétel nélkül.Saját nemzetbeli munkaerő híján a nem túl távoli területekről fogadtak munkásokat, arabokat és másokat. Ezeknek már második, sőt harmadik generációjuk is megszületett az adott országban. Állampolgárok lettek. Ma Nyugat-Európa népesség-összetétele nagyon vegyes.

A Kelet-Európai országok munkaképes lakosainak százezrei, milliói dolgoznak Nyugat-Európában. Az ő gyermekeik ha megszületnek, nagy eséllyel válnak állampolgárokká az új hazában, odakötve a szülőket véglegesen. Hazánk lakossága ennek révén is csökken, tetézve a meg nem születettek okozta hiányt.

A helyzetet tovább nem boncolva zárom azzal a gondolattal ezt a kis írást, hogy ebből a már-már kilátástalan szorító helyzetből, melyet egyrészt az életszínvonal megtartása-további emelése és a demográfiai apály okoz az egyre szegényedő, lerombolt, lebombázott, földönfutóvá tett arab térség szomszédaként, Európa csak úgy tud kilábalni, ha megtalálja azt az utat,a nemzetek együttműködésével, közösen egymással őszinte és nyílt elemzésben, közös gondolkodásban, nem csak az intézményes nagypolitika keretein belül vizsgálva azt, hanem az össztársadalmi konszenzust is keresve, mely ennek a térségnek történelmi hagyományain nyugszik és amely hagyománynak vezérgondolatát a vallás-erkölcsi tézisek adják.

Cimkék