Ötvenkét sírdomb egy kereszt alatt

A magyar nemzeti történelem könyveknek nem sok oldalán, lapján olvassuk községünk nevét.
Az egyetlen kivétel talán, a dicsőséges tavaszi hadjárat isaszegi csatája.

Elhozza a szép tavasz a szeszélyes áprilist is.
Ilyen, valódi áprilisi időben zarándokoltunk el Szentgyörgy-pusztára, hogy a dányi népfőiskola nevében virágot helyezzünk el a kőkereszt talapzatán, mely keresztet a hazafias érzelmű szentgyörgy-pusztai polgárok emeltek még 1922-ben.

Milyen is volt ez a csata, ez az ütközet, melyet a magyar honvédség első, második és harmadik hadtestje vívott az osztrákokkal szemben, ahol is az osztrákok első hadtestjének parancsnoka, Jellasics volt, szárnyoldalán Schlick generálissal.

A magyar második hadtest Aulich vezetésével április hatodikán Dányra érkezett.
Nem sokáig pihenhettek, mert Damjanich János egyik parancsőrtiszje azzal az üzenettel érkezett Aulich Lajoshoz, hogy vonuljon Isaszeg irányába.
Aulichot kötötte a katonai fegyelem, hogy tudniillik hadtest mozgósítását csak a főparancsnok engedélyével lehetett megtenni, de Görgey főparancsnok erről nem intézkedett, jóllehet a szomszédos Kókán tartózkodott.

Aulich -hallva az erős ágyúzást- délután három órakor indulást vezényelt Isaszeg irányába. A második hadtestnek 9000 katonája volt, Damjanich Jánosnak 11000, míg az első hadestet vezető Klapkának is közel 10000.

A Dányból érkező Aulich lajos megtámadja Jellasics előre törő határőreit, míg -tévedésből- egyik
dandárja Leiningen /szintén magyar katonáit- lőtte mert azokon még a császári egyenruha volt. /Leiningen Westerburg Károly osztrák tiszt, de magyar sereget vezényelt osztrákok ellen, ezért őt is kivégezték Aradon./

Öldöklő küzdelem alakult ki az égő, lángokba borult Isaszegen, melyben 400 osztrák és közel 1000 magyar katona esett el.

A magyar győzelemmel járó ütközet után Wndisch-Grétz osztrák főparancsnokot leváltották, a megvert Jellasics Gödöllőre menekült.

Ennyi a dányi vonatkozást is érintő, csodálatos győzelemről, mely itt a szomszédban, Isaszegen zajlott.
Nem haragszanak meg talán isaszegi barátaink, hogy a győzelem dicsőségében a mi falunk is osztozik. Ezért is mentünk el a kereszthez, mint egyetemes origóhoz, mindeneknek kezdőpontjához azzal az érzéssel, melynek látványa bennünk keletkezik, életre kel, vagyis áldozat iránti tiszteletre, a szenvedésre, a megváltásra és a végső győzelemre tanít.

Húsvét közeledtével még fogékonyabbak vagyunk mind a magyar sors, mind a magyar jövő, mind pedig a magunk lelkének alakulása iránt.

Így jut egészen közel egymáshoz, nem csak időben és térben, hanem időtlenségben és misztikumban is egy történelmi esemény, vagyis az isaszegi csata és a történelmen felül álló gondviselés, mely megőrzésünkre, megtartásunkra irányul és messze tekintően örökéleti reményeket csillant fel húsvét szent örömében

Ezért gondolkodnunk kell folyton azon, miként is lehet bennünk egy ünnep teljessé. Nemzeti ünnep is, hitünk ünnepe is.

Hogyan jutunk közelebb a magyar szabadságharchoz? Hogyan jutunk közelebb húsvét ünnepéhez?

Úgy jutunk közelebb, ha azonosulunk vele. Azonosulunk az ünneppel. Az eseménnyel.

Az azonosulás egyetlen módja a cselekvés. A cselekvés, azt jelenti, hogy részévé válunk az eseménynek. Nem csak részesévé válunk, hanem részévé is válunk. Nem csak átérerezzük a pillanat nagyságát, hanem azt az utat keressük, azt a módot kutatjuk, amely az ismeretelméleti tudást meghaladva a lételméleti valóság gyötrelmeket is magán viselő, éppen ezért a teljes megújhodást és megtisztulást eredményező útra vezet bennünket.

A Szent-györgyi kőkereszt ma nekünk az elesett magyar katonák 52 sírdombját mutatja meg, ahol is egy kereszt alatt várhatják majd a hősi feltámadást és az örök életet.
.