A forradalom évfordulójára /harmadik rész/

Nem csak a pártok, de a rendszerváltásra váró dányi önkormányzat is, az 1956-os forradalom lélekújító hevületében élve, megfogalmazta csendes belső forradalmának legfontosabb téziseit. Ma, a forradalom 60-ik évfordulóján visszatekintek ezekre az alapelvekre, tézisekre és ki fog derülni, hogy a forradalom ünnepét csak visszaemlékezésnek /kegyeletnek/ tarthatjuk vagy ezzel együtt és ezen túl eszme-követésnek, gyakorlati megvalósításnak, annak az Aridne-fonalnak melyet fogva, követve soha el nem tévedtünk. Legalább is a fő sodort illetően nem.

Mit mondtunk akkor, nézzük csaknem szószerint.

Többszáz éves településünk el nem törölhető, meg nem hamisítható múltjában őrzi nemzeti történelmünk legszebb és időtálló értékeit.
Ez a múlt jelenvalóvá válhat ha értő kezek és szabadító szellemek gondozásában felszabadulnak azok az alkotó energiák, amelyek évszázadokon keresztül életképessé tettek bennünket. Ugyanaz lesz ez a falu is -miként minden magyar település- amire mindig is rendeltetett, a nemzeti megmaradás fellegvára, bástyája, őrtornya.

Csak a szellemi-kulturális, gazdasági, gondolati és lelki szabadság állapotában élve leszünk képesek alkotni, dolgozni, hogy lehessünk mi saját magunk, kiszolgáltatottság nélküli nemzet, közösség és falu, viselhetjük büszkén, felemelt fővel történelmi szerepvállalásainkat és felemelt fővel várhatjuk az utókor rajtunk beteljesülő itéletét.

Az élet ma ezernyi kérdéssel áll elénk. Ha kérdeznek, becsületesen felelni kell. Az út melyre most lépünk bizonyára nehéz lesz. De az úton végig kell menni. A harcot, melyre vállalkozunk becsületesen fel kell venni. Szerepünket becsületesen kell játszani, hogy el ne játsszuk történelmi küldetésünket.

Mi a teendőnk?

Fel kell szabadítani az alkotó szellemet itt falunkban is, hogy ne utasító vezényszavak és uniformizáló jelszavak legyenek az útjelzőink hanem a megszerzett, évszázados örök értékek kisérjék tetteinket.
Érett a mi falunk arra, hogy sorsának irányítását kezébe vegye.
Létre kell hozni ezért a település helyi parlamentjét, hogy önkormányzati jelleggel helyi demokrácia működjön. Teremtsünk igazi képviseleten alapuló önkormányzati intézményt.
A település működését a helyi vagyon gyarapítása biztosítja, beleértve a községi közös vagyont is, melyet félteni, óvni és gyarapítani szükséges. Ez majd megteremti a közösségi élet, a helyi demokrácia, a helyi társadalom alapjait.

A falu önállóságának tiszteletben tartásával, sérthetetlensége mellett létre kell hozni a kölcsönös előnyökön alapuló társulásokat.

A település vállalkozó szelleme egy magasabb rendű képviseleti demokráciának is az alapja. A település és a településen élők vállalkozásán, gazdaságilag erős faluközösség képződik.

Az egyéni tulajdon, a magángazdaságok rendszere kedvező adó- és hitelpolitikával tehetős és gazdaságilag stabil, független polgárság kialakulását eredményezheti. A vállalkozási kedv nem eshet áldozatul a keleti politikát kisérő bürokráciának.

Művelt falut, önérzetes magyart, krisztusibb embert, életképes népet a népfőiskolák rendszerén szétáramló közösségi aktivitás erdményezhet ezért fel kell újítani a népfőiskolai mozgalmat.

Meg kell teremteni a tisztességes munka becsületét ezért a bérezésnek is ösztönzőnek kell ehhez lenni. A munkaerő árát annak közösségi haszna irányítsa és ne spekuláció!

Hamis ideológiáktól mentes közoktatást kell létrehozni és támogatni.

Szellemi felemelkedést csak a színvonalas oktatás eredményezhet melynek anyagi-tárgyi-szellemi feltételeit meg kell teremteni, az iskolát stabil intézménnyé kell tenni és ne váljék a politika áldozatául.
Szorgalmazni és támogatni kell az iskolaalapító kezdeményezéseket, a népi műveltség szellemkincsét jellemformálóvá kell tenni, gyarapítani, őrizni kell a népi tudást, az alkotó hagyományokat, mindezt a vezető értékek rendszerébe kell emelni.
Lehessenek a pedagógusok, mint ezt akarják is, a lélek mérnökei de ehhez ki kell lépni az anyagi megalázottság fogságából, az időt felszabadítani a gyötrő adminisztráció terhe alól, mert a pedagógusok nagyobbik része nyitott a szellem világára.

A tulajdon kérdésében legfontosabb nálunk a földtulajdon sorsa.
Igazságot kell tenni, hogy az emberi méltóságában sértett, anyagi alapjaiban megrendített, erkölcsében megtépázott, jövőképében bizonytalanná vált parasztság újraéledjen.
Támogatni kell az újtipusú szövetkezetek alapítását, az agrárium felemelkedését a régi paraszti értékek mentén, mint pl a kölcsönös segítés, szolidaritás, nemzeti felelősség, értékgyarapító szorgalom, emberi helytállás az igaz szó védelmének erkölcsi talapzatán.

Szociális téren elsőrendű feladat a létbizonytalanság megszüntetése.
Fontos a testi-lelki egészségvédelem, együttműködés ebben a helyi egyházzal a kölcsönös tisztelet és a munkamegosztás jegyében.

A család védelme a lelkiismereti szabadság fokmérője.
Az ember erkölcsi értékrendszere a kiszolgáltatottság megszüntetésén alapszik melyet a gyermeknevelés és vállalás hitelesít.

Ez volt a program-vázlat!
Hogy aktuális-e napjainkban is annak eldöntését másokra bízom.

De az, hogy minden tézis szinte 1956 szellemében gyökerezik, -nem vitás, ezért talán mondhatom, ennek végiggondolása és lelkiismereti vizsgája az én "56-om", a forradalom kitörésének hatvanadik évfordulóján. Talán több mint emlékezés, talán azt is mondhatom, hogy kegyelet melyet a hűség tesz gazdagabbá, maivá is sajnos ennek folytatására és menetének befolyásolására csak korlátozott lehetőségek állnak rendelkezésre.

És még egy utolsó gondolat!
A forradalom szimbólumává vált lyukas zászlót úgy kell lelkünkben kijavítani, hogy tiszteletének erősítése mellett a hiányzó részt 1956-nak nem csak emlékével hanem eszméjének kitörölhetetlenül belénk plántálásával és tetteinkkel pótoljuk ki. Csak ebben az esetben élhetünk igaz és minden formalitástól mentes ünnepet.