Nem az a pásztor aki.... /harmadik rész/

Harmadik, befejező szakasz következik mely Dr Kálmán Attila életének egy-egy mozzanatát világította meg, előtérbe helyezve Dányban való tanítói működését.

Először is a sorozat választott címéről.

Erdélyben él még ma is egy pásztormondás. Így szól:" Nem az a pásztor, aki kihajtáskor, Szent György napján pásztor, hanem az a pásztor, aki behajtáskor, Szent Mihály napján elszámol".

Sok-sok ember adja fejét pásztorságra, ma is, vagyis vállal őrzést az övéi felett, de nem tud mindenki számadáskor, számadás után is pásztor maradni. Nem tud, mert a számadót, a számvevő, a gazda elcsapja, mint méltatlan viselőjét e tisztségnek. És tudják bizonyára, hogy nem csak a juhászokról beszélek.
Kálmán Attila becsülettel helytálló ember, emelt fővel állhatott számvevői elé. Lehetett ez Dányban, lehetett ez Tatán vagy Pápán és lehetett ez a tatai választókerületben vagy akár az ország házában is.És lehet az Úr előtt a Nagy Számadás napján.

Most jöttünk haza Tatáról.

Legfőbb ideje, hogy ezzel fejezzem be azt amit Attiláról
írtam ezzel az élménnyel ami most bennem van.

Elmentünk Andrással a tatai temetőbe, Keresztesi Jóska kalauzolt bennünket. Összesen öten voltunk, mi ketten dányiak, és még két kollégánk.

Bordó márvány családi sírboltba, kriptába helyezték el Attila földi maradványát. Ott pihen már édesanyja, Zsolt nevű testvére, másik testvérének, Nagytiszteletű Kálmán Szabolcsnak a felesége is, az anyai nagymama és néhány hónapja Attila is. A nevek bordó gránit előlapra vannak vésve, fölöttük a református fejfákon szokásos szomorú fűz stilizált rajzával.

Jób könyvéből vett idézet olvasható az előlap alján:

MERT ÉN TUDOM, HOGY AZ ÉN MEGVÁLTÓM ÉL ÉS UTÓLJÁRA MEGÁLL A POR FÖLÖTT /Jób 19,25/