Közélet-közösségi élet /harmadik rész/

Egyik legfontosabb feladata és kötelessége az önkormányzatoknak a gazdálkodás.
Ma mindenki új utakat keres, mert a régi módszerekkel nem lehet versenyre kelni, talpon maradni, gyarapodni ebben a szép új világban, ahol egyik legfontosabb rendező elv a piac. A kereslet-kínálat alakulása a kapitalizmus vezérlő elve.
Az önkormányzatoknak is alkalmazkodni kell még ha nem is olyan szereplő a gazdasági életnek mint pl a vállalkozások. De haonlít hozzá, mert az önkormányzat is rendelkezik anyagi értékek felett, tehát gazdálkodást folytat, bevételei vannak és kiadásai, pénzforgalma van, részben állami pénzek, részben saját bevételei mértékében.

Az önkormányzati gazdálkodás mai helyes felfogása az, amikor úgy tekintünk rá, mint igazi gazdálkodást végző szervre és nem úgy mint bürokratikus, csupán pénzforgalmat bonyolító intézményre. Ez csak úgy lehetséges,ha az önkormányzati gazdálkodást mint a helyi gazdasági lehetőségekkel élő, a lehetőségeket feltáró és a célokat megvalósító gazdasági szereplőnek tekintjük.
A helyi források feltárása, felhasználása, a lehetőségek teljs mélységű számbavétele nem várható el a hagyományos szemléletben élő önkormányzatoktól, de ezek nem is hatékonyak, mint lehetnének, ha elszakadnának a régi /mostani/ szemlélettől.
Kérdezzük meg és tekinsünk szét szűkebb hazánkban, településünkön: mi a falunk ereje, hol vannak olyan tartalékok amit eddig számba venni nem tudtunk mert ebben szemléletünk akadályozott.
Az állami szubvenció, a pénzek allokációja nagyon bizonytalan helyzetet teremt. Gondoljunk az utóbbi évek történéseire és bizonyítva látjuk, hogy teljesen kiszolgáltatottak vagyunk, mi, a kisebb települések, az állami akaratnak. Maga a nagypolitika azt sugallja, üzeni, hogy az önkormányzati adósságok átvállalása után /ha nem volt adósság akkor a plusz pénzek megítélésével/ álljon talpra az önkormányzati munka, legyen a maga /települése/ gazdája, mert az államtól csak annyi pénzt kap, amennyi az állami feladatok elvégzéséhez szükséges. /Vagy még annyit sem/ Az önkormányzatnak pedig ennél több feladata van. Ilyen vállalható feladat pl a település fejlesztése.

Ha azt mondtam korábban, hogy tekintélyét vesztette az önkormányzati rendszer, akkor most azt mondom, hogy ezt a veszteséget vissza szerezheti és éppen a helyes gazdálkodása révén.
Mi kell ehhez? Ehhez szemlélet változásra van szükség. Miféle változtatásra? Arra és olyanra, hogy szűken vett kicsi világunkból, melyben edig is fuldokoltunk, lépjünk ki és mondjuk azt,két kulcszóra találtunk.
Az egyik kulcsszó az élettér. Az a környezet amelyben élünk. És amelyben a gazdasági élet és a társadalom helyi szereplői is élnek. Ezt élettérnek nevezzük, a maga bonyolultságában és a benne rejlő önkormányzati lehetőségek szövevényében.
A másik kulcsszó az erőforrás-gazdálkodás. Ez azt jelenti, hogy minden erőt bevonunk az önkományzati gazdálkodásba ami az erőtérben fellelhető. Nem azonnal, hanem fokozatoan, egy jól felépítet koncepció révén.

Kimondjuk azt az igazságot, hogy professzionális eszközökkel lehet az erőtében lévő szereplőket bevonni.
Az önkormányzati képviselő-testület nem az a profeszionális grémium akitől ez elvárható lenne. Nem is az a szerepe és küldetése. Vagyis nem a praktikus tevékenység hanem az irányítás, gondolkodás a célhoz vezető eszközök, módok és módszerek megválasztása. A gondoskodás, az öngondoskodás.
Nem gondolhatunk az önkormányzati hivatalra sem mert nem ez a dolga. Nem erre képezték ki és a megbízatásuk is másról szól.

A legújabb, sokszor még nem is publikált, de kéziratban megtalálható tanulmányok azt tanácsolják, hogy a helyi önkormányati gazdálkodás legoptimálisabb címzettje csak egy erre létrehozott gazdasági egység lehet. A képviselő-testületnek az a dolga, hogy ezt döntésével elősegíti. Önkormányzattól független /gazdasági értelemben/ de az önkormányzat felügyelete alatt, mert ez a létrehozott gazdasági szervezet az önkományzati feladatok elvégzéséhez alkalmazkodik.

Mit akarhat a falu, mit akarhat az önkormányzás, mit akarhatnak a képviső-testület tagjai?
Nyilván azt, hogy legyen a faluban munkahely, bővüljenek a megélhetési lehetőségek. Legyen igazi közösségi összefogás, a mi falunk, a mi életünk jelszóval. Legyen erős a falu társadalma, használja ki a történelmi lehetőséget.
Épüljön a falu a hagyományok és értékek biztos talapzatán. Azt akarhatja, hogy legyen új szemléletű, az élethez igazodó, a lehetőséget kiaknázó gazdálkodás az önkományzatiság bázisán

A helyi önkormányzati gazdálkodás akkor újul meg ha döntésével a képviselő-testület erre alkalmas
gazdasági egységet hoz létre.
Ez elnevezhető Faluvállalatnak, Falugazdaságnak vagy bármely, a dolgát jól kifejező címnek.
Ez a gazdálkodási egység elláthat termelői, költségvetési, vagyonhasznosítási feladatot, nagy hitelességgel mert mögötte a képviselő-testület áll.
Eszközrendszerében támaszkodhat önkormányzati /költségvetési/ forrásra, pályázatokon szerzett bevételre, együttműködésből származó bevételekre, anyagi-szellemi erőforrásokra mely a faluban fellelhető és bámulatosan széles skálával rendelkezik, számíthat kooperációból származó haszonra, szolgáltatások és kereskedelmi bevételre és mindarra amire csak akkor derül fény ha egy ilyen professzionális gazdaság működni fog. Számíthat természetesen az önkormányzati vagyonelemek gazdasági hasznosítására.

Nem vitás, hogy az önkormányzatok működésében nagy változás állt be. És a változásnak, változtatásnak -ahogyan hírlik- még nincs vége. Azok az önkormányzatok maradnak talpon és lehetnek sikeresek akik új szemlélettel bírnak és cselekvési egységben teremtik meg az önkományzati gazdálkodás alapjait.