Társadalmi változások és következmények

Nagyot fordult a világ az utolsó 25 évben.
Az egyik legszembetűnőbb változást az EU-tagság okozta. Ez nem csak megérintette, de meg is rengette a helyi társadalomról alkotott képünket.
Sok uniós pénz van a piacon. Kinek jut belőle, kinek több, kinek kevesebb, kinek semmennyi a körülmények szabják meg.
Jut belőle az önkormányzatoknak is. Jut vállalkozóknak is. Az a furcsaság az egészben, mintha Brüsszelben jobban tudnák, hogy Dányban mire van szükségük az embereknek, mint maguk a dányiak. Pedig nem tudják jobban. Hogy mi kell Dányban, azt a dányiak tudják a legjobban. De hát minket ki kérdez erről?

Előfordul persze az is, hogy a kínálat és a kereslet egybeesik. Normális dolog persze az lenne, ha az osztana pénzt, aki ezt megtermelte. Az Unió nem termel pénzt, pénzt a magyar emberek termelnek de mégis az unió osztja szét.
Mi van olyankor, amikor más a kereslet mint a kínálat. Akkor nem kapunk pénzt. Akkor nekünk kell a pénzt megteremteni.
Voltam egy Észak-Magyarországi kisvárosban. A néhány éve kialakított városközpont egyik terét felverte a gaz. Uniós pénzből épült a tér. Nem hiszem, hogy az embereknek erre lett volna elsődlegesen szükségük. De amire lett volna szükségük arra nem adtak. Maradt a tér.

Az a kérdés, hogy ebben a mesziről irányított helyzetben, amikor elválik egymástól a szükséglet és a kínálat, miként teremtsük meg magunknak mindazt amire vágyunk. Mindazt ami megtart bennünket. Fizikailag is megtart, emberileg is megtart és lélekben is megtart. Hogyan tudjuk a hiányainkat pótolni, hogyan tudjuk kiadásainkat finanszírozni. Hogyan érhetjük el, hogy ne szakasjunk le sem reális szükségleteinkről sem másoktól.

A dányi Sebestyén Sebestyén népfőiskola víziója az önkiszolgáló, vagy legalább erre törekvő faluközösség kialakítása, az önfenntartás képességének a megteremtése.
Vagy nevezzük egyszeűen alkotó munkának, nevezzük a kiszolgáltatottság keserű érzése elűzésének.

Tavaly előtt készítettünk egy kiadványt. Ebben közreadtuk azt a kutatási eredményünket, melyet helyben folytattunk annak megismerésére, hogy vízió-e az önfenntertás képességének kalaktása. Azt vizsgáltuk meg, hogy él-e még a településünkön a mezőgazdasági kistermelés, vannak-e még ennek feltételei mind a tárgyakban, mind a tudásban.
A kb 1200 csakádból kérdőív felhasználásával, 201 családot kérdeztünk meg erről, kérdezőbiztosok közremüködésével.

Ezt foglaljuk össze majd a továbbiakban.