"Jártunkban - keltünkben"

Dombok

Az elmúlt hétvégén egy kisebb társasággal az egykori Locsod település helyén jártunk.
A Felső-Tápión túl a Kotlina-völgyben volt egykor Locsod település.
Az árpád-kori falu első okleveles említése 1326-ból való. Locsod helyneve valószínűleg szláv eredetű, a lovce, lovci származéka, jelentése vadászok, fogók. A királyi vadászatokra is alkalmas hely közelében a Templom-domb ma is őrzi az egykori település emlékét. Az idők folyamán a település elnéptelenedett, majd a török kor végén ismét találunk utalást Locsodra:

„Három kókai gazda 1637-ben 160 „rácországi” ártányt vásárolt „haszonra”, melyet a bérbevett locsodi erdőben makkoltatott.” Ekkor valószínűleg már csak tanyai életforma létezhetett ott.

A 19. század végén ismét megindult az élet Locsodon. Útitársunk, Ivicsicsné Szabó Julianna volt a túravezetőnk, ki gyermekkorát Locsodon töltötte.
Mint elmondta az 1950-es évek végéig élénk élet folyt a településen. Az itt élő, főként állattartással és földműveléssel foglalkozó családok Isaszegen és Pécelen adták el termékeiket. A Forró pusztától induló település egészen a Vadalmás-Kálix tanyai elágazásig nyúlt el.

Juliska néni több mint ötven éve nem járt itt, remélte, hogy lát még régi házakat, gyermekkora egykori helyszínén. Elmesélte nekünk, hogy a Forró-forrás nem a jelenlegi helyén, hanem egy romos kastély mellett tört fel. Most sem a kastély, sem a régi forrás helye nincs meg.

Locsod első háza, mely külön állt a többitől, Csernák-éké volt. Ez a ház a Tégla-völgynél volt található. Itt láthatjuk a Szentgyörgyhát két dombját, melyek arról nevezetesek, hogy nem nőnek rajtuk fák.
Innen továbbhaladva érünk be az egykori település helyére.

-Az első házban laktak Horváthék, majd Szűcsék, mellettük Farkasék, odébb a Rózsa, Kuti, Fityus, Zemen, Kónya, Bezak, Besnyői, Podmaniczki, Vastag, Kocsis, Rosza, Nagy, Hausz családok házai álltak! - Törtek fel az emlékek Juliska nénitől.

A házakból mára már nem maradt semmi. A vert falak szétmállottak, a téglákat elhordták, az egykori házhelyeket visszakövetelte az erdő. Az agyagfalakban még itt-ott látni az egykori pincéket, találni lehet kiszáradt kutakat, téglatörmeléket.

A településnek az 1950-es években még iskolája és egy kis temploma is volt. - Tudjuk meg Juliska nénitől.
- Régen, itt amerre a szem csak ellátott, hatalmas ősfák álltak. Az állandó legeltetésnek köszönhetően a rétek tiszták, az erdők átjárhatók voltak. Az állatokat a Forró-forráshoz hajtották itatni. A környező földeket mind szántották, művelték.

Juliska nénivel elsétáltunk egészen a Vadalmás - Kálix tanyai elágazásig. A Vadalmás út vitt Pécel felé, erre volt a Bagi tanya, az Ilka major, erre élt a Cicka tanyán Jakab bácsi. A Kálix tanyai út vitt Isaszegre, a Korona erdőn át a Katona- pallag felé.

A Forró-forrásnál szalonnát sütöttünk, megnéztük a környéken még fellelhető öreg kocsányos tölgyeket, majd elindultunk Kistelek felé. A formája miatt Koporsó-hegynek nevezett dombnál búcsúztunk el Locsodtól.

EmelkedőSzetkirály a Tályog-hegyrőlForró-forrás
Szentgyörgyhát
Elhagyott kút
Benőtt házhely
Vadalmás-Kálix tanyai elágazás
Locsodi dombok
Szalonna sütés a forrásnál
Kocsányos tölgyek
Forró patak

Buborék
2014.03.08.